Hírek

Nem engedjük el olvasóink kezét, 2023-ban is folytatjuk a pszichés panaszokról szóló sorozatunkat, sőt kiszélesítjük a palettát, és ezentúl olyan problémákat is bemutatunk konkrét személyeken, egyéni sorsokon keresztül, amelyek nem kimondottan illeszthetők be a mentális és idegrendszeri betegségek körébe. A tizenegyedik részben a szerencsejáték-függőséget járjuk körül.

A szerencsejáték-függőség a hazugság betegsége – vallja az a 40 év körüli érintett, aki több mint 15 éven át volt a magyar kártya, a póker, a játékgép, a kaszinó, és a sportfogadás szerelmese.

Félix már tinédzserként is azon törte a fejét, miként tudna társai közül kitűnni, szerette volna, hogy gazdagabb legyen, mint a többiek, mert úgy hitte: ez a siker igazi fokmérője. Kihasználta, hogy szülei nem beszéltek egymással, így egy-egy programra mindkettejüktől elkérte a pénzt. Édesapja bűntudata – melyet saját alkoholbetegsége miatt érzett – szintén kapóra jött neki, ennek köszönhetően ugyanis nagyobb összegeket tudott tőle kicsalni.

Ha szükségem volt valamire, a kocsmába kellett mennem, vele ugyanis csak ott tudtam összefutni, otthon nem. A szerencsejáték is ezeken az apa-fia találkozókon fertőzött meg, az ő törzshelyén ismerkedtem meg a rablóulti nevű kártyajátékkal, ami pénzre ment. Mivel az asztalnál rajtam kívül mindenki ittas volt, gyorsabban vágott az eszem, mint a többieknek. Hamar jöttek a sikerek, nekem pedig tetszett, hogy végre jó vagyok valamiben. Így kezdődött minden

– meséli.

Mint felidézi: a kilencvenes évek közepén, 16 éves évesen próbálta ki először a játékgépet, ami új világot nyitott meg előtte. Míg a kártyában nem voltak akkora mélységek és magasságok, addig a játékgépezésnek csak a képzelet szabott határt: élete első fizetését kevesebb, mint három óra alatt szórta el.

„Fogalmam sincs, hogyan bírtam ki a következő következő hónap végéig. Az volt a szerencsém, hogy ekkoriban egy sütőipari cégnél dolgoztam, így ott ingyen kaptam kenyeret. Vettem hozzá egy olcsó margarint, és azt ettem hetekig. A kollégáimnak azt mondtam, hogy azért spórolok, mert még diák vagyok, és a szüleimet is én segítem. Persze ebből semmi nem volt igaz” – emlékszik vissza Félix, aki a munkatársaitól is folyton kölcsönkért, hogy valamiből finanszírozni tudja a szenvedélyét. Végül – mint a későbbiekben sok más helyről – innen is kirúgták.

Másoknak és magának is hazudott

A pofonokból sokáig nem tanult, mindig újabb és újabb terveket szőtt arra vonatkozóan, miképp nyeri majd vissza a korábban elvesztett pénzt, és abból hogyan fog mindenkit kifizetni – kamatostul. Azért, hogy valamelyest elviselje a körülötte kialakult helyzetet, sokszor saját magának is hazudott, kiszínezte a múltat, és úgy tett, mintha mindent elrendezett volna, a nyerés pillanatától kezdve pedig tiszta lapként tekintett az életére.

„Ez az álomvilág viszont csak az én képzeletemben létezett, az általam összerakott történet köszönőviszonyban sem volt a valósággal, nem csoda, hogy az összes baráti és szerelmi kapcsolatom tönkrement” – állapítja meg.

A sok csalódás ellenére képtelen volt megálljt parancsolni, negatív tapasztalatai elől mindig a játékba menekült. Furcsa módon abban a közegben érezte magát a legnagyobb biztonságban, ahol a legtöbb kudarc érte. A végsőkig hitt abban, hogy az ő kezében van a irányítás, és ha jól taktikázik, nagyot szakíthat.

Előfordult, hogy reggeltől estig kaszinózott, de volt olyan időszaka is, amikor a sportfogadás volt a mindene. Folyamatosan az eredményeket nézte, bújta a statisztikákat, és ha nyert, akkor ott lüktetett a szelvény a zsebében, pontosan tudta ugyanis, hogy azzal az összeggel mit szeretne kezdeni. Egy alkalommal még az egyik kereskedelmi csatorna betelefonálós műsorát is felhívta – nagy szerencséjére épp tizedikként –, így nyert 100 ezer forintot. Amikor a műsorvezető arról kérdezte, hogy örül-e a pénznek, csak annyit kérdezett: „Hova kell menni érte?”

Interjúalanyunk saját számításai szerint 15 év alatt nagyjából három lakás árát játszotta el.

Bűncselekményeket és több öngyilkossági kísérletet is elkövetett

Az érintett függősége miatt sok olyan dolgot tett, amire máig nem büszke, nemegyszer bűncselekményeket is elkövetett.

„Loptam, sikkasztottam, és az aktuális munkahelyem eszközeit is sajátomként kezeltem, zokszó nélkül eladogattam mások cuccait. Közgazdász végzettséggel sokat dolgoztam bankban is. Ahogy másoknak, úgy magamnak is könnyedén intéztem kölcsönt. Mindig az volt a fejemben, hogy majd a negyedik, az ötödik, a hatodik hitelből nyerek annyit, amiből visszafizetem az előzőeket, de ez persze soha nem jött össze, a hullámok egyre inkább összecsaptak a fejem felett” – mondja, kiemelve, hogy a folyamatos szorongás miatt két öngyilkossági kísérletet is elkövetett: először szándékosan nekihajtott egy fának az autójával, a második alkalommal pedig gyógyszereket vett be.

Végül a 2008-as világválság idején olyan mélypontra került, mint korábban soha: nem dolgozott, közben ott voltak a több százezres törlesztőrészletek, és nem volt a fejében megoldóképlet, nem tudta, hogyan tudna a gödörből kimászni. Ekkor életében először, egy hozzá közel álló személynek nyíltan beszélt a problémájáról. Általa ismert meg egy családsegítőt,

aki tudta, hogy ez egy betegség.

Később önként vonult be egy rehabilitációs intézménybe, ahol összesen két hónapot töltött. Itt ismerkedett meg az Anonim Szerencsejátékosok csoportjával (Gamblers Anonymous), a terápiához ugyanis a gyűlések látogatása is hozzátartozott.

„Az első alkalom előtt rettenetesen féltem, fogalmam sem volt, mire számítsak. Aztán ahogy mások történeteiben magamra ismertem, rájöttem: nem én vagyok az egyetlen, aki ezen keresztülment ezen, többé nem éreztem magam egyedül” – vallja be a férfi, aki immár 12 éve jár a közösségbe. Elsősorban az ő hagyományaik miatt nem vállalta az arcát sem.

A csoporthoz való csatlakozás önmagában persze nem elég, ha a függő nem törekszik a múlt rendezésére és a változásra, akkor pillanatok alatt vissza tud esni.

Pont ez történt vele tavaly nyáron, amikor hetekre beszippantotta a kriptodeviza-kereskedelem. Újra abban a pokolban volt, amit már otthonaként ismert: elvesztette négyhavi fizetését, de ez csak olaj volt a tűzre. Felesége ekkor ismerte meg a helyzet komolyságát, a játékfüggőség valódi arcát, az évek alatt felépített bizalom elveszett, sok nehéz érzelmi és anyagi szituáció következett.

A terápia és a közösség azonban segített neki visszatérni a helyes útra, most ismét stabil munkahelye van, a sors fintora, hogy pénzügyi tanácsadóként dolgozik, végül pedig a házasságát is sikerült megmenteni.

Az újabb pozitív fordulatok ellenére továbbra is függőnek tartja magát, úgy véli, élete végéig az is marad: egy olyan szerencsejátékos, aki nem szerencsejátékozik. Ezzel együtt minden erejével azért küzd, hogy a jelen és a jövő ne olyan legyen, mint a múlt. A nagy húzások helyett inkább már az apró lépések híve, az örök érvényű igazságokat pedig lecserélte arra a mottóra:

„csak ma nem játszom”.

„Nem kell már most tudnom, hogy mi van a hegy túloldalán, bőven elég, ha elindulok a hegy felé. Gyakran tudatosítom magamban azt is, hogy nem probléma, ha nem játszom, hiszen a probléma épp maga a játék. Azt hiszem, most tartok ott fejben, ahol anno 18 évesen kellett volna, most tudom elkezdeni a valódi, nem játékos életem. Nem haragszom a világra emiatt, megbékéltem a sorsommal” – zárja sorait.

Összetett kérdés

Ahogy a cikksorozat korábbi részeiben, most is felkerestünk egy szakembert annak érdekében, hogy még pontosabb képet kapjunk az adott betegségről. Ezúttal dr. Kapitány-Fövény Máté, klinikai szakpszichológust, adjunktust hívtuk segítségül. A szakember az alábbiak szerint írta le a szerencsejáték-függőséget:

Diagnosztikai értelemben szerencsejáték-használati zavarnak nevezzük ezt a szenvedélybetegséget. Jelenlétét leginkább az alábbi tünetek alapján ismerhetjük fel:

1. az érintett sikertelenül próbálja kontrollálni vagy abbahagyni a szerencsejátékot,
2. szenvedélye miatt egyre inkább felhagy korábbi tevékenységeivel, felégeti társas kapcsolatait,
3. egyre nagyobb tétekben játszik, ami lényegében a hozzászokás/tolerancia tünete,
4. amikor éppen nem játszik, ingerlékennyé vagy nyugtalanná válik, ami megvonási tünet,
5. gondolatait egyre inkább kitölti a szerencsejáték,
6. negatív érzéseit, például szorongását, depresszív hangulatát, szégyenét, bűntudatát egyre gyakrabban próbálja meg a játékélménnyel csökkenteni,
7. adósságcsapdába kerül, „üldözi” a veszteségeit,
8. egyre többször hazudik a környezetének, hogy leplezze a szerencsejáték-problémát,
9. egyre inkább rászorul mások segítségére kilátástalan anyagi/egzisztenciális helyzete miatt.

Összetett kérdés, hogy miért jelenik meg valaki életében a függőség. A legtöbb szenvedélybetegségnek hasonló genetikai és neurobiológiai alapjai vannak, ilyen értelemben beszélhetünk általános sérülékenységről, az pedig már számos környezeti behatás – így például családdinamikai jellemzők, szülők nevelési stílusa, értékrend, kortárs kapcsolatok jellege, társadalmi-gazdasági tényezők – eredménye, hogy valakinél éppen milyen típusú addikció alakul ki vagy válik tartóssá.

Az addiktívvá váló szerencsejáték hátterében gyakran figyelhető meg családi halmozódás (több generáción átívelő hasonló probléma), anyagias szemlélet (pl. a pénzszerzés mint elsődleges életcél), nagyfokú impulzivitás – mely egyrészt a jutalomkésleltetés nehézségével, másrészt a hatékony viselkedés- és érzelemszabályozás problematikájával függ össze –, a társas kapcsolatok hiánya, illetve számos olyan kognitív torzítás, ami mind a függőség kialakulásában, mind annak fennmaradásában fontos szerepet tölt be. Utóbbi kategóriába esik a szerencse kontrollillúziója, vagyis annak feltételezése, hogy a játék alakulását az egyén valamilyen módon befolyásolni tudja, például lottónál vagy rulettnél szerencseszámok megjátszásával, kockapókernél a kockára való ráfújással stb. Ide tartozik a nyereség saját érdemként való elkönyvelése és a veszteség külső tényezőkkel való magyarázata is, de meg kell említeni az úgynevezett „majdnem nyertem”- jelenséget is, melynek lényege, hogy a nyereséghez közelítő, de valójában kudarccal járó eredmény – például amikor kaparós sorsjegynél vagy félkarú rablónál összesen egy elem hiányzik – a játékosból a győzelemhez hasonló izgalmi állapotot vált ki, motiválva őt a további játékra.

Fontos kiemelni, hogy szerencsejáték-függőség esetén a veszteségek idővel meghaladják a nyereségeket, így a kezdeti jutalmazó, önmegerősítő szakaszt hamar felváltja az adósságcsökkentésre irányuló játékmotiváció, ami valójában csak még tovább növeli a felhalmozott tartozásokat. Ez a szenvedélybetegség ráadásul gyakran együtt jár más addikciókkal, leggyakrabban alkoholfüggőséggel.

Sok tízezer ember érintett

A hazai kutatások értelmében – ezek közül kiemelhető az Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról (OLAAP) című reprezentatív mintás vizsgálatsorozat – Magyarországon megközelítőleg a felnőtt lakosság 2-3 százaléka mérsékelt, 1-2 százaléka közepes, 0,8-1 százaléka pedig súlyos szerencsejáték-problémákat mutat. Ez összességében sok tízezer embert jelent. Látni kell azonban, hogy az érintetteknek csak a töredéke kér szakmai segítséget, melyben a szenvedélybetegségek társadalmi megbélyegzettsége mellett a probléma tudatosításának hiánya, illetve az ellátórendszer kapacitáshiánya is szerepet játszhat.

Mindezek ellenére többféle segítség is létezik. Az addiktológiai osztályok – akár a drogambulanciák is – jellemzően nemcsak szerhasználókat, hanem viselkedési addikciókkal küzdőket, így szerencsejáték-függőket is fogadnak. Hazánkban több addiktológiai osztály is elérhető, az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet – Nyírő Gyula Központban pedig működik külön Minnesota Részleg is, ahol célzottan szerencsejáték-függőségben szenvedőket kezelnek egy Amerikából származó felépülésközpontú rehabilitációs program segítségével.

Az érintettek továbbá önsegítő közösségbe is járhatnak: már itthon is régóta működnek GA- (Gamblers Anonymous) csoportok. Emellett 2013 óta üzemel az ELTE Szerencsejátékos Segélyszolgálata, ahol a beérkező hívásokra, e-mailekre célzott tréningben és szupervízióban részesülő pszichológushallgatók és doktoranduszok válaszolnak.

A zavar érdemi kezeléséhez szükséges legelső lépés azonban a probléma fel- és beismerése. Ez a fajta belátás mindenképpen szükséges ahhoz, hogy belső indíttatásból, kellő motiváció mellett induljon el a felépülés.

A sorozat korábbi részeit ide kattintva érheti el: 1. rész (borderline személyiségzavar), 2. rész (skizofrénia), 3. rész (Tourette-szindróma), 4. rész (autizmus), 5. rész (bipoláris zavar), 6. rész (narkolepszia), 7. rész (anorexia), 8. rész (pánikroham), 9. rész (alkoholizmus), 10. rész (kényszerbetegség).

Forrás: [index.hu],

https://index.hu/belfold/2023/02/07/szerencsejatekfuggoseg-kaszino-poker-betegseg-mentalharcosok-klubja/