A kényszeres szerencsejátékosok problémájáról és az anonim szerencsejátékosok felépülési programjáról

Mi is az, hogy kényszeres szerencsejátékos? A legelfogadhatóbb meghatározás számunkra, hogy egy olyan betegség, amely a lefolyása szerint fokozatosan súlyosbodó, és soha nem tekinthető gyógyítottnak, de hathatósan megszakítható. Sok játékbeteg erkölcsileg gyengének, vagy egyszerűen \”értéktelennek\” tekintette önmagát. Az mi felfogásunk szerint a kényszeres szerencsejátékosok voltaképpen súlyosan betegek; de felépülhetnek ebből az állapotból, ha képességeikhez mérten követni tudják az egyszerű közösségi programokat, amely sikeresnek bizonyult sok ezer férfi és nő esetében, akik a kóros játékszenvedély problémájával birkóztak. Mi a legfontosabb dolog, amit egy játékbeteg tehet annak érdekében, hogy felhagyjon a játszással? Az szükséges, hogy hajlandó legyen annak az elfogadására, hogy egy progresszív (egyre súlyosbodó) betegség karmaiba került, és vágyjék ebből felépülni. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a civil szervezetek programjai hatékonyan működik mindenki számára, akiben megvan az abbahagyás iránti vágy. Ezzel szemben a civilek programja sohasem lesz hathatós annak a számára, aki nem hajlandó egyenesen szembenézni a betegségének tényszerűségével. Hogyan tudod meghatározni, vajon játékbeteg vagy-e? Ezt csak Te döntheted el a magad számára. Használd a 20 kérdés tesztet!

HÚSZ KÉRDÉS
1; Játszottál-e már a munkaidőd vagy az iskola rovására?
2; Előfordult-e valaha, hogy a játék miatt boldogtalanná vált az otthoni életed?
3; Érintette-e már a jó híredet a játék?
4; Éreztél-e valaha lelkiismeret furdalást a játék után?
5; Játszottál-e valaha is azért, hogy pénzt szerezz az adósságaid visszafizetésére, vagy, anyagi nehézségeid rendezésére?
6; Gátolt-e a játék a törekvéseidben, és abban, hogy hatékony legyél?
7; Vesztés után érezted-e azt, hogy amilyen hamar csak lehet vissza kell menned visszanyerned, amit elvesztettél?
8; A nyerést követően éreztél-e erős vágyat arra, hogy minél előbb visszatérj, és még többet nyerj?
9; Gyakran előfordult-e veled az, hogy eljátszottad az utolsó fillérjeidet is?
10; Kértél-e már kölcsön a játék miatt?
11; Eladtál-e már bármit is a játék miatt?
12; Vonakodtál-e valaha, hogy a „játékra szánt pénzt” normális kiadásokra fordítsd?
13; Megtörtént-e, hogy a játék miatt elhanyagoltad önmagad vagy a családod?
14; Játszottál-e már hosszabb ideig, mint tervezted?
15; Játszottál-e valaha is azért, hogy így menekülj el az aggodalmaid és a gondjaid elől?
16; Elkövettél-e már törvénybeütköző dolgot vagy fontolóra vetted, már egy ilyen tett elkövetését, hogy így szerezz pénzt a játékra?
17; Okozott-e a játék alvásproblémát?
18; A veszekedések, csalódások vagy feszültségek arra késztetnek-e, hogy játssz?
19; Érezted-e már azt, hogy valamilyen jó szerencsét, egy-két óra játékkal kellene megünnepelned?
20; Gondoltál-e már öngyilkosságra, vagy arra, hogy tönkre mehetsz a játék következtében?

 

A legtöbb szenvedélyes szerencsejátékos „igen”-nel fog válaszolni a kérdések közül legalább hétre. A legtöbben akkor fordultunk a – hoz, amikor hajlandóakká váltunk annak a beismerésére, hogy a szerencsejátékok függő áldozatai lettünk. Kóros szerencsejátékosnak tekinthető az a személy, akinek a szerencsejáték (-ok) űzése növekvő és folyamatossá váló problémát okoz életének bármely vonatkozásában. Másokat lassú, alattomos hanyatlás kényszerített végső fokon a vereség beismerésére. Lehetséges-e egy szenvedélyesen kockáztató játékos számára visszatérni a normális mértékű szerencsejátékhoz? Nem! Az első fogadás (játék, vagy rulett-tét) egy problémás szerencsejátékos esetében olyan, mint az a bizonyos első korty az alkoholista számára. Előbb, vagy utóbb visszaesik ugyanabba a régi, pusztító szokás-formába. Ha valaki már egyszer átlépte azt a láthatatlan választóvonalat, ami elválasztotta a normális játékot a felelőtlen és zabolátlan szerencsejátéktól, nincs esélye, hogy újra magához ragadhassa a kontrollt a játék felett. Néhány hónapnyi absztinencia után egyes tagjaink kísérleteztek, kisebb tétekben, de mindig katasztrofális következményekkel járt végül ez a kísérletezés. A régi szenvedély elkerülhetetlenül újraéledt. Miért képtelen egy szenvedélyes szerencsejátékos érvényesíteni az akaraterejét a szenvedélyének a megfékezésére? Mi úgy hisszük, hogy a betegség ténye nincs közvetlen kapcsolatban az akaraterővel. Viszont azt is hisszük, hogy a legtöbb ember, ha őszinte, akkor képes felismerni annak a képességének a hiányát, amivel megoldhatná bizonyos problémáját, esetünkben a játékproblémáját.
Vajon Ön is veszélyeztetett?