Kategória archív: Póker

A győztes mítoszának nyomában

Az emberi természethez szorosan hozzá tartozó tényezők az anyagi jólét utáni vágy, a játék izgalma, vagy a versengés. A szerencsejáték egy olyan műfaj, mely mindezeket ötvözi, a szórakozást célozza ugyan, de könnyen szenvedéllyé válhat. Becslések szerint a magyar lakosság több, mint egy százalékát, közel 130 ezer embert érint a szerencsejátékfüggőség. Ugyan a félkarú rablókba betiltásuk óta már nem botlunk bele minden sarki kocsmában, számtalan legális szerencsejáték elérhető a felnőtt lakosság számára. Kaszinók, pókertermek, lottó, sorsjegyek, sportfogadás.

Kezdetekkor néhány játék, alacsony tétek és a kontroll megtartása mellett nem okoz problémát, sőt általában a pozitív élmények vannak túlsúlyban. Nem is válik mindenkiből függő, de a játékosok egy részénél a rizikókészség, a játék gyakorisága, a játékidő növekedni kezd, amely adósságokhoz, szociális beszűküléshez vezethet. A játékfüggő számára a pénz csupán játékpénzzé válik, a játékot követően másnapossághoz hasonló tünetek léphetnek fel.

Hogyan alakul ki a függőség és hogyan látja mindezt, aki nap mint nap találkozik a problémával az éjszakában? A pókertermek világának kulisszái mögé pillanthatunk be interjúalanyunk szemüvegén keresztül, aki több, mint egy évtizede foglalkozik pókerszervezéssel egy vidéki teremben.

INTERJÚ

11 éve foglalkozol pókerszervezéssel, ez alatt az idő alatt sok mindent láthattál az éjszakában, kíváncsiak vagyunk a tapasztalataidra. Mennyien járnak ide, hogyan jellemeznéd a játékosokat?
A magyar jogszabályok szerint pókert csakis kártyateremben, vagy casinoban lehet játszani (hivatalosan). Ehhez regisztráció szükséges, ahol rögzítjük a játékos adatait (fényképpel), ezek után kap egy klubkártyát. Nálunk több, mint 5000 regisztrált játékos van, ebből nagyjából 300 fő törzsvendég, akik heti szinten többször jönnek játszani. 95%-ban férfiak járnak hozzánk játszani. A kevés hölgy vendég közül van olyan, aki a férjével (barátjával) jár le. Nekik ez a szórakozás. A legtöbben hobbiból, kikapcsolódás céljából játszanak. A játékosok 10%-a az, akinél azért látható, hogy problémás (függő) játékos, közülük van olyan is aki szerintem már súlyos függő lehet. Minden féle ember megfordul itt, 20 éves körüli a legfiatalabb 80 körül jár a legidősebb játékosunk.

Hogyan zajlik a játék?
Főleg Texas Holdem No Limit pókert játszanak nálunk, két játéktípusban: verseny és cash game. Egyszerű megkülönböztetni őket, a versenynél befizetsz egy összeget, és az létszámtól függően az első x helyezett nyeri meg, míg a cash game az izgalmasabb, ott amennyi pénzért szeretnél játszani, annyiért kapsz zsetont. Tehát szó szerint a pénzeddel játszol, nem puszta versenyzsetonokkal.
Versenyek eltarthatnak akár pár órától a 10-12 óráig is, és viszonylag kötött, hogy mennyi pénzt tudsz befektetni. Van egy nevezési díj, lehetséges újra vásárolni (rebuy), és egy bizonyos szint után plusz zseton vásárolni (add on). Ez az időszak általában 2 óra szokott lenni. Utána viszont nincs lehetőséged már pénzért zsetont venni, csakis a többiektől elnyerni. Ha elfogy a zsetonod, kiestél.
Készpénzes játék esetében (cash game) sokkal több az izgalom. A magyar kártyatermi szabályozás szerint egyszerre maximum 100.000 forintot válthatsz. Azonban ha ez elfogy, akkor ezt bármennyiszer megteheted. Tehát próbálták megkötni, leszabályozni, de mégsem sikerült… Ez kb. olyan, mintha a casinoban azt mondanák, hogy maximum ennyit bukhatsz el, de azt többször is megteheted. Hogy miért jó ez, még most sem értjük…

A játékosok egy közösség, vagy inkább ellenfelei egymásnak?
Verseny esetében a törzsjátékosok képesek közösségként játszani. Nem az összejátszására gondolok itt, hanem arra, hogy sokat megtudnak egymásról. Beszélgetnek, jól érzik magukat. Akad némi szolidaritás is persze. Cash asztalnál viszont nagyon ritka a barátság, a „nem hívunk egymásra”. Ez a játék a pénzről szól. Aki ideül, pénzt szeretne nyerni, nem kapcsolatokat építeni.

Mi vonzza az embereket a pókerasztalhoz?
A játékosok nagyobb részénél a szórakozás van előtérben. Sokan úgy fogják fel, mint egy hobbit. „Lejövök a terembe kicsit zsugázni.” Nyer, veszít, nem okoz különösebb problémát. Nem moziba, vagy cukrászdába mennek este, hanem azt a pénzt rászánják arra, hogy pókerezéssel kapcsolódjanak ki. Mivel nem indulnak el kimondottan nagy, vagy nagyobb nevezési díjú versenyen (maximum 1.000-10.000 Ft mondjuk), így életet megváltó pénzt sem nyernek. Az öröm megvan ilyenkor, de ahogy mondani szoktuk: minden megy tovább. Persze valahol mindenki fejében megvan a „nagy álom”, a nagy nyeremény, de legyünk reálisak: a pókerteremben a játékosok kb. 80%-a veszít. Legalábbis pénzt biztosan, élményt azért nyerhet ettől függetlenül is! A függő játékosoknál viszont sem a limit, sem a nyeremény nem szab határt. Képes az utolsó pénzén is benevezni egy versenyre, cash asztalnál pedig addig játszani, amíg van nála pénz.

Te honnan ismered fel, ha valaki függő?
A függő sokat kockáztat, és lényegesen rosszabbul viseli a vereséget, a vesztést. Képes szidni az osztót, a játékostársakat, a szerencséjét… mindenkit. A felelősséget hárítja, ahogy valószínűleg az életet többi területén is ezt teszi… Függő játékos szájából sosem hallottam még olyat, hogy „ezt most elrontottam”, vagy „rosszul játszottam”. Az ilyen pókeresek nem ismerik be, hogy rossz döntést hoztak! A „szerencse”, olyan dolog, amire minden felelősséget rá lehet tolni. Ha elvesztett, mindent, az azért történt, mert nem volt szerencséje! Apropó, tudod miért ilyen népszerű még a póker? Miért mennek vissza a bukó (függő) játékosok másnap is játszani? Egy jó sakkozó, vagy jó teniszező tízből tízszer megveri a nála lényegesen rosszabb partnerét. Pókernél azonban ez nem így van, ugyanis létezik a szerencsefaktor. Egy nagyon jó pókeres mondjuk tízből csak nyolcszor nyeri el az ellenfelét. Kétszer kisegíti a rosszat a szerencse. És mit gondol a nyolc esetben a rossz játékos? Hogy nem volt szerencsém! Majd legközelebb lesz, és jön másnap is!
Visszatérve a függőkre, a függőségre: aki függő játékos, nem tud leállni. Ha az elején sokat nyer (pénztárcájához, vagy a téthez képest sokat), akkor sem hagyja abba, játszik tovább. Addig játszik, amíg van nála pénz, sőt, még próbál kölcsön is kérni akár játékostársaitól. Minden leosztásban részt akar venni, úgy képzeld el, hogy indul a leosztás, és pl. szalad a mosdóból, és kiabál, hogy „kérek lapot!” – cash asztalnál ugyanis aki nem ül ott, őneki nem osztanak. Úgy érzi, nem hagyhat ki leosztás, mert abban lehet a nagy pénz. Képes indulatossá válni, már az apró dolgokra is ugrik. Pókerezés közben lehetséges alkoholt fogyasztani (bár a kimondottan ittas játékosokat nem engedjük játszani). Az alkoholfogyasztással együtt nő a kontrollvesztés is, függőknél meg pláne… Alap esetben is azt mondhatom, hogy 20% szól a játékról nekik, 80% az adrenalin, remegés. Meg kell, hogy legyen az izgalom.

Vannak időszakok, amikor többen jönnek játszani, ez mitől függ?
A média hatása nálunk is érezhető. Anno Korda Gyuri bácsi közvetítései hozták be a pókerlázat hazánkba, és most sincs másképp, ha valami nagyobb magyar eredmény születik. Nagyon jó példa erre Györgyi Krisztián esete, aki 5 Eurós selejtezőből bejutva nyert majdnem 60 millió forintnak megfelelő összeget. Az ilyen sztorik mindig megerősítik a „nagy álmot”, hogy kicsi pénzből, kicsi játékosként is ott tudsz lenni a nagyok között, és életet megváltoztató pénzt tudsz nyerni.

Szerinted a pókerezésből meg lehet élni?
Vannak profi játékosok, mostanság nagy divat is a póker. Minél jobb egy játékos annál jobban le tudja szűkíteni a szerencse faktort, de teljesen azért nem tudja kizárni. Az igazság az, hogy az emberek nagy része szórakozásból játszik, nem mindenki alkalmas arra, hogy profivá váljon. Nagyon ritka, aki ebből megél. Úgy mondanám, hogy csábító, de ritka és nehéz kenyér ez. Folyamatos tanulás mellett mentálisan is nagyon rendben kell lenni, erős érzelmi önkontrollal. Az igazán profiknak is nagyon nehéz kezelni ezt.

Sokszor említetted, hogy az emberek a „nagy álmot” dédelgetik, ez mit jelent pontosan?
Mindenki ezért kezdi el – még ha nem is vallja ezt így be. Nem csak a pénz, a győzelem utáni vágy hajtja őket. El sem tudják képzelni, hogy mit kezdenének a hirtelen jött pénzzel. (Jó példa erre a lottónyertesek teljes elszegényedése…)
Én úgy látom az osztók is dédelgetik ezt a nagy álmot. Eleve nehéz kezelni, hogy nagy pénzek forognak mellettük folyamatosan. Az osztó mindig képzettebb pókeres, vagy annak hiszi magát, az asztal másik oldaláról látja a játékosok hibáit, és könnyen úgy gondolkodhatja, hogy neki ez jobban menne, ezért beáll játszani. Általában ez nem jön össze, mert mint ahogy korábban mondtam, sok mindennek kell összeállnia, hogy valaki ebből nyereséggel tudjon kijönni. Az osztók közül sokan egyetem alatt kezdenek el ezzel foglalkozni, valamiért passziválják a tanulmányaikat és eljönnek az éjszakába dolgozni, mert pénzre van szükségük, vagy csak ki akarják próbálni magukat. Az éjszakában való munka azonban könnyen magával ránt. Az a tapasztalatom, hogy közülük alig folytatják az egyetemet, és ez elég szomorú.

A pókeresek más szerencsejátékot is játszanak?
Gyakori a sportfogadás, tippmix, sokszor póker közben is mennek a mérkőzések a kivetítőn. Sokan online is pókereznek, annak talán még nagyobb a kockázata, ha valaki nem tud kontrollt tartani, mert bankkártyával bármennyit el tud játszani. Vannak, oldalak ahol ugyan van napi limit, de sokaknál tényleg korlátlan a befizetési lehetőség.

Gondolom láttál nagy bukásokat, vannak történetek, amik nyomot hagytak benned?
Igen, a 11 év alatt sok mindent láttam, van, ami nagyon megérintett. Némelyik sztori olyan jellegzetes, felismerhető, hogy nem szeretném, ha leírnád. Akivel megtörtént, esetleg a családjának rosszul esne, ha olvasná. Konkrétumok nélkül mondom, hogy sajnos megesett, mikor egy játékos vesztett, és amikor távozott rossz érzésem volt (a legrosszabb), mely később be is igazolódott. A szerencsejáték függőség következtében hatalmas tartozások halmozódhatnak fel, ami kilátástalansághoz vezethet. Ebbe szerepet játszhat a póker is sajnos!
Ami még nagyon megmaradt bennem egy családapa, szintén gondjai voltak a játékkal. Az utolsó pénzét szerette volna megforgatni, hogy ajándékot vegyen a gyerekeinek. Ez az egész engem is megérintett, azt mondtam neki, ne játsszon, inkább adok hozzá egy tízest, nem kell megadni, vegyen ajándékot. Nem fogadta el. Amikor vesztett és ment kifelé… Na azt az arcot, sosem felejtem el.
Megkérdezték már, hogy miért hagyom, hogy játsszon, ha látom, hogy valaki függő és sejthető, hogy a családja megélhetését kockáztatja. Előfordult már olyan, hogy félrehívtam valakit, hogy lehet, hogy jobb, ha ma már nem vált. Alapvetően viszont itt mindenki felnőtt ember. Az ő döntése, az ő felelőssége, nem az enyém.

 Köszönjük, hogy megosztottad velünk mindezt!

 

Forrás: https://velocigiraffe.blog.hu/2018/06/26/a_gyoztes_mitosza