Harmadnap már költöztünk

A Szerencsejáték-függőség Megelőző és Segítő Központ (SZMSK) nemrég elkészült krízisházának első lakóival beszélgettünk. Az anya és három gyereke itt távol van a kóros játékfüggőségével reményeik szerint hamarosan szakító férjétől, aki eddig a kaszinókba hordta a pénzt és “verekedős” is volt.

– Hol található ez a krízisház, ahová Önök az elsők között beköltözhettek?

Vidéken van, nem Budapesten, de többet nem árulhatok el róla.

– Mikor nyílt meg, van-e már lakója?

Jelenleg a gondnokon kívül két családnak van hely, de most mi még egyedül vagyunk benne.

– Hány férőhelyes? Külön szobák vannak?

Mi négyen vagyunk, a nagylánynak van külön szobája, a két kicsivel én egy szobában vagyok. Van itt több férőhely is, de fel kell újítani, ki kell takarítani.

– Hogyan kerültek be a krízisházba? Hol kellett jelentkezni, és kik döntik el, hogy ki kerülhet be?

Végső kétségbeesésembe hívtam fel az ingyenes számot, a szórólapot egy pláza előtt kaptam pár hete. Másnap volt személyes találkozás két segítővel Budapesten, Zuglóban és harmadnap már költöztünk.

– Mennyi ideig lehet itt valaki, és mi történik vele, ha kikerül onnan?

Volt egy egyhetes próbaidő, aztán szerződtünk három hónapra. Reméljük addigra a férjem újból munkába áll és abbahagyja a kaszinózást, nem költi el a kosztpénzt, nem lesz verekedős és akkor hazaköltözhetünk.

– Hogy telik egy napja a bentlakóknak? Van-e valamilyen ellátás, foglalkozás?

Sok a munka a házban is, de a ház körül is. Most a nagylány talált mosogató munkát, ő busszal jár dolgozni, három műszakban. A kicsik óvodások, őket reggel viszem, délután hozom – biciklivel negyed óra. Reggel mindig van napi megbeszélés a gondnokkal és este a közös vacsoránál is napzáró. A pszichológussal hetente van beszélgetés, ahol a jövőről és a múltról, annak tanulságairól beszélgetünk. A segítők szinte minden nap jönnek, elsősorban a beszerzésben segítenek és ők találták a munkát a nagylánynak is.

– Jó lenne, ha az ország más pontján is nyitnának krízisházat?

Persze, szükség lenne többre is. De gondolom előbb ezt kell felújítani, rendbe hozni, hogy legyen férőhely, nem csak az olyan bajbajutott családoknak, mint mi, hanem a függőknek, akik gyógyulni  akarnak, meg akár gyerekeknek táborozásra, nyaralásra is.