Könyvajánló: Problem Gambling in Europe
A nemzetközi kutatásokkal kapcsolatban ajánljuk figyelmükbe az alábbi könyvet, mely elérhető az alábbi linkről:
A nemzetközi kutatásokkal kapcsolatban ajánljuk figyelmükbe az alábbi könyvet, mely elérhető az alábbi linkről:
Az alkohol-, a szerencsejáték- és a drogfüggők mellett most a technológiai függőséget is gyógyítják a fővárosi kórházban.
Irena Rojnic Palavra pszichiáter elmondta, hogy elsősorban olyan fiatalok kezeléséről van szó, akik szinte képtelennek mutatkoznak a normális életre az internet, a számítógépes játékok és a mobiltelefon megvonása után.
A pszichiáter szerint ugyanakkor nem könnyű felismerni az internetfüggőséget.
“Amennyiben valaki négy-öt órát tölt naponta a világhálón, és közben nem végzi el az iskolával vagy munkával kapcsolatos feladatait, az már jel” – hangsúlyozta a szakember.
Hozzátette, hogy az interneten eltöltött idő mellett sokkal fontosabb, hogy milyen tünetek jelentkeznek.
“Amennyiben egyre több és több időt töltünk a számítógép előtt vagy okostelefon társaságában és elveszítjük az időérzékünket, továbbá problémáink adódnak emiatt a munkahelyünkön, az iskolában és a családban, valamint semmit sem tudunk tenni ellen, ideje, hogy szakember segítségét kérjük” – vélekedett Rojnic Palavra.
Horvátországban nincs pontos adat arról, hány internetfüggő van az országban. Szakértők szerint a lakosság közel 11 százaléka szenved a szenvedélybetegség ezen formájában, vagyis országszerte körülbelül 400 ezer ember – számolt be róla az N1.
Forrás: MTI
Spanyolország fogyasztók védelméért felelős minisztere, Alberto Garzon nemrégiben bejelentette, hogy a spanyol kormány a jelenlegi online szerencsejátékokhoz kapcsolódó reklámok mennyiségét limitálni szeretné és ha hinni lehet a bejelentésnek, akkor ez egy jelentős vágás lesz – a spanyol vezetés a reklámok 80%-ával szeretne leszámolni. A kérdés azután került ismét napirendre, hogy az Unidos Podemos, egy baloldali párt ismét beterjesztést nyújtott be vitára a spanyol parlament elé, mert szerintük a szerencsejátékok súlyosan károsítják a fiatalság egészséges fejlődését és komoly függőség kialakulásához vezetnek, amely pedig súlyos társadalmi hatásokat is okoz.
Jelenleg a Podemos a Szocialista Párttal szövetségben többséggel rendelkezik a spanyol parlamentben, így ha szeretnék, végig tudnak vinni egy olyan rendeletet, amely komolyan korlátozna a szerencsejátékokra vonatkozó reklámozási szabályokat. A téma akkor bukkant fel ismét, amikor egyébként az országban a szerencsejátékok, beleértve az online sportfogadásokat is, rendkívül növekvő pályán vannak, tavaly is rekordprofitokat tudtak felmutatni az üzemeltetők. A spanyol piac kicsit másabb, mint mondjuk a brit vagy a magyar, a hispánoknál ugyanis komoly népszerűsége van a lottó típusú játékoknak és a játékgépeknek, de ettől függetlenül is elmondható, hogy a piac továbbra is bővül, a fiatalok körében is nagy népszerűségnek örvend az online sportfogadás.
Alberto Garzon február 21-én beszélt a témáról először és hangsúlyozta, hogy nem cégek és vállalatok ellen akar harcot indítani, hanem szeretne végre gátat szabni a függőség döbbetenes mértékű növekedésének. Ez utóbbival kapcsolatban konkrét számokról nem beszélt, de ettől függetlenül a Podemos tervei szerint a dohánytermékekhez hasonló szabályozás alá kerülne a szerencsejáték is.
A miniszter azt is hangsúlyozta, hogy itt olyan témáról van szó, ami komolyan érinti a spanyolok egészségét és ezért biztosan jönni fog valamilyen korlátozás, a kérdés csak az, hogy pontosan milyen szigorú. A megszellőztetett hírek szerint egyébként akár teljesen betilthatják azokat a promóciókat, amelyek azt a célt szolgálják, hogy új vevők lépjenek be a piacra – például megszünteték a bónuszokat és az első fogadásra adott ingyen téteket.
Hasonló szabályozás már érvényben van a szerencsejátékok szempontjából a világ egyik leginkább szabályozott országának számító Svédországban és ott Garzon szerint tudtak is csökkenést felmutatni a függők számában. A Reuters adatai szerint egyébként a spanyolok közel 11 milliárd dollárt veszítenek el évente, miközben 2014-hez képest 2018-ra már megháromszorozódott a fogadások értéke. Az biztos, hogy egy ilyen korlátozásnak tehát pozitív hatásai is lennének, hiszen biztosan csökkene a függők száma és valószínűleg a spanyolok zsebében is több pénz maradna, viszont egy virágzó üzletág szenvedne komoly csapást, amely más országokkal ellentétben itt komoly összefonódást mutat például labdarúgó-csapatokkal.
Teljes cikk: sportfogadasonline
Segítő szolgálatunk szakemberek segítségével működik, természetesen ez azt is jelenti, hogy munkatársainkat folyamatosan képezzük, ezért is gondoltuk, egy kis betekintést nyújtunk tréning anyagunkba, ahol többek közt a telefonso ügyfélszolgálat és az utcai megkeresés, adatgyűjtés és a kérdőív kitöltésének segítéséről szól.
Általános ismeretek
Telefonos
Kérdőív kitöltés
A Szerencsejáték-függőség Megelőző és Segítő Központ (SZMSK) nemrég elkészült krízisházának első lakóival beszélgettünk. Az anya és három gyereke itt távol van a kóros játékfüggőségével reményeik szerint hamarosan szakító férjétől, aki eddig a kaszinókba hordta a pénzt és “verekedős” is volt.
– Hol található ez a krízisház, ahová Önök az elsők között beköltözhettek?
Vidéken van, nem Budapesten, de többet nem árulhatok el róla.
– Mikor nyílt meg, van-e már lakója?
Jelenleg a gondnokon kívül két családnak van hely, de most mi még egyedül vagyunk benne.
– Hány férőhelyes? Külön szobák vannak?
Mi négyen vagyunk, a nagylánynak van külön szobája, a két kicsivel én egy szobában vagyok. Van itt több férőhely is, de fel kell újítani, ki kell takarítani.
– Hogyan kerültek be a krízisházba? Hol kellett jelentkezni, és kik döntik el, hogy ki kerülhet be?
Végső kétségbeesésembe hívtam fel az ingyenes számot, a szórólapot egy pláza előtt kaptam pár hete. Másnap volt személyes találkozás két segítővel Budapesten, Zuglóban és harmadnap már költöztünk.
– Mennyi ideig lehet itt valaki, és mi történik vele, ha kikerül onnan?
Volt egy egyhetes próbaidő, aztán szerződtünk három hónapra. Reméljük addigra a férjem újból munkába áll és abbahagyja a kaszinózást, nem költi el a kosztpénzt, nem lesz verekedős és akkor hazaköltözhetünk.
– Hogy telik egy napja a bentlakóknak? Van-e valamilyen ellátás, foglalkozás?
Sok a munka a házban is, de a ház körül is. Most a nagylány talált mosogató munkát, ő busszal jár dolgozni, három műszakban. A kicsik óvodások, őket reggel viszem, délután hozom – biciklivel negyed óra. Reggel mindig van napi megbeszélés a gondnokkal és este a közös vacsoránál is napzáró. A pszichológussal hetente van beszélgetés, ahol a jövőről és a múltról, annak tanulságairól beszélgetünk. A segítők szinte minden nap jönnek, elsősorban a beszerzésben segítenek és ők találták a munkát a nagylánynak is.
– Jó lenne, ha az ország más pontján is nyitnának krízisházat?
Persze, szükség lenne többre is. De gondolom előbb ezt kell felújítani, rendbe hozni, hogy legyen férőhely, nem csak az olyan bajbajutott családoknak, mint mi, hanem a függőknek, akik gyógyulni akarnak, meg akár gyerekeknek táborozásra, nyaralásra is.
Az elmúlt évszázadokban a mai függőségek, mint a telefonfüggőség vagy drogfüggőség természetesen nem létezett. De vajon akkor is jelen voltak a függőségek, csak más formában? Mitől hajlamosabb a mai ember a függőségekre? Dr. Sineger Eleonóra pszichiátert kérdeztük.
A függőségekről és kényszerbetegségekről egyre gyakrabban esik szó a hétköznapjainkban. De vajon mindezek az elmúlt évszázadokban is jelen voltak az ember életében, csak mást formát öltöttek? Vagy ezek már a 21. századi ember betegségének számítanak?
Dr. Sineger Eleonórát, a Szakmai Kollégium Addiktológiai tagozatának vezető tanácsadóját kérdeztük.
– Amióta az emberiség létezik függőségek is vannak. A törzsközösségi társadalmakban a vadászat életfenntartó jellege mellett egyesek függőségi szintre vitték a vadászatot: akik mindenáron ki akartak tűnni, a legnagyobb, a legveszedelmesebb állatot, a legjobb módszerrel elejtők, akiknek minden napjuk erről szólt, nem csak akkor vadásztak, ha arra szükség volt – mondta a pszichiáter.
Hozzátette, valószínűleg már ekkor voltak szenvedélyes gyűjtögetők, ami kiterjedhetett élelmiszerre, magokra, növényekre vagy tárgyakra, érdekes kövekre, kagylókra, trófeákra és még sorolhatnánk. Később a vallási függőségek, keresztes hadjáratok, lovagi tornák és háborús sikerek jártak az élen, ami a függőségeket illeti.
– A nagy hódítások korában a gyarmatok, az arany és ezüstbányák birtoklása, a meggazdagodás volt az, ami dependenciát okozott, és amire akár az életüket is föltették a merész vállalkozók. Valljuk be, azért nélkülük szegényebb maradt volna a világ és a tudomány is – tette hozzá.
Arra is rákérdeztünk, hogy az elmúlt évszázadokban mi tartotta „fogságban” a függő embereket.
– Ha visszaugrunk az időben néhány századot, a nagybirtokos rendszerben és a polgári társadalmakban is nagyon jellemző magatartási mód volt a függőség: lóverseny, tőzsde, kártya, sokszor egész vagyonok, hatalmas birtokok úsztak el ilyen függőségek gyakorlásával, aminek sokszor öngyilkosság lett a vége. Ugyanakkor jellemző lehetett a fanatikus vallási függőség is – tudtuk meg.
– A szexfüggőség megjelenése következtében kezdett virágozni a szexipar is. Ebben a korban már az alkoholfüggőség és a játékszenvedély (pl. a rulett) is jelentős szerepet kapott a szenvedélybetegségek között – mutatott rá Dr. Sineger Eleonóra.
A függőség jelensége mindig is jelen volt az ember életében, a kérdés az, hogy a mai ember hajlamosabb-e rá, vagy az emberi természet nem változik, csak a környezet? A szakértő szerint a függőségek aránya az összlakossághoz képest valószínűleg nem változik, csak a függőségek tárgya. Manapság is jellemző az alkoholfüggőség és a játékszenvedély, de hozzájön a drogfüggőség, ami Európába más földrészekről érkezett. A 20. század végén és a 21. században a vezető függőség a képernyő-, a telefon- és az internetfüggőség.
– Mivel televíziója és telefonja szinte minden embernek van, már a 7 éves gyermekek is rendelkeznek saját telefonnal, értenek az internethez, ezért terjedt el nagyobb arányban ez a vizuális függőségeknek nevezhető szenvedélybetegség-csoport – ismertette a szakértő.
Egyre gyakrabban hallunk olyan eseteket, amikor valaki a kényszeres segítéssel vagy a megfelelési kényszerrel küzd. Sokak szerint ezek pusztán kreált kényszerek, de mi a valóság?
– A kényszeres segítők az alkohol- és drogfüggőség elterjedésével jelentek meg. Például Eric Berne Emberi játszmák című könyvében szemléletesen írja le az alkoholista játszmákat, szereplői: az alkoholista, a megmentő, a balek, az üldöző és a csapos. Ebből szinte mindegyik szerepet a társfüggő feleség, anya, szülő játszhatja el. Balek, amikor elszenvedi a drogos, az alkoholista vagy a játékszenvedélyes antiszociális cselekedeteit, üldöző, amikor bünteti a „kijózanodott” szenvedélybeteget, és megmentő, amikor segíteni akar rajta, pl. rá akarja venni a gyógykezelésre – fejtette ki.
Dr. Sineger Eleonóra szerint a kényszeres megfelelni vágyó csupán annyiban különbözik a normális megfelelési vággyal rendelkezőtől, hogy szinte mindenre kiterjed a megfelelni vágyása, és a benne szenvedő egész nap meg akar valaminek vagy valakinek felelni. Általában erős önbizalomhiány a kísérő tünete.
– Összefoglalva megjegyezhető, hogy a függőségek aránya általában állandó, de a 21. század vizuális függőségei az eszközök nagyobb arányú térhódítása miatt elterjedtebbek – tette hozzá.
Forrás: https://vasarnap.hu/2019/07/23/erosebben-fenyegeti-a-fuggoseg-a-21-szazadi-embert/
Magyarországon becslések szerint körülbelül háromszázötvenezer szerencsejáték-függő él, további csaknem kilencszázezren pedig már a függőség kapujában vannak. A hivatalos önkorlátozás lehetőségével évente jellemzően még csak néhány ezren élnek, addig pedig, hogy a szakemberek segítségét kérjék a leszokáshoz, alig néhány százan jutnak el.
A szerencsésebbek nem a családi legendáriumokból, hanem például Mikszáth, Gárdonyi vagy Szabó Magda írásaiból tudják, hogy a szerencsejáték-függőség korántsem valami újkori jelenség, hanem bizony évszázados hagyományokkal bír. Ma is előfordul, hogy valaki egy este alatt kártyán vagy ruletten eljátssza a teljes családi vagyont.
A most negyvenhárom éves Alex az elmúlt huszonkét évben saját becslése szerint nagyjából százmillió forinttal rövidítette meg magát, vagy ha úgy tetszik, gazdagította a kaszinótulajdonosokat. A férfit szinte észrevétlenül, fokozatosan hálózta be Fortuna: ugyan a kaszinók világa már a húszas évei elején elvarázsolta, ám végképp akkor ragadta el, amikor saját vállalkozást indított, az egyre jobban hozott a konyhára, így egyre nagyobb tétekkel játszhatott.
A játékszenvedély néhány év alatt olyan szinten elhatalmasodott Alexen, hogy már azért sem volt bűntudata, ha a dolgozók bérét vagy az üzlettársa részét tette fel a zöld asztalra, vagy ha folyamatosan hazudott a párjának arról, merre jár. Tönkre is ment, nemcsak anyagilag, de a magánélete is.
Bár az évek alatt három menyasszonya is szakított vele, ő a játékkal még ezután sem. Amit megkeresett, azt mindig el is játszotta, volt, hogy nem volt lakása, az akkori munkahelyén, egy szállodában töltötte az éjszakákat. Mint mondja, a 22-23 év alatt nagyon sok mélypontot és nagyon sok csodálatos pillanatot is megélt, de még akkor sem gondolta, hogy függő, amikor azt tapasztalta: hiába gondolja komolyan, hogy leáll a játékkal, amikor arra ígéretet tesz a családjának, amint jön a késztetés, hogy játszani kell, nem tud ellenállni.
– Részegítő, amikor megnyered a jackpotot, és ezüsttálcán nyújtanak át százezreket vagy akár milliókat, és velem ez vagy negyvenszer megtörtént. Vagy amikor az ember elé egyszer csak odatolnak egy hatalmas pénzköteget, amit pár perc leforgása alatt „keresett meg”, akkor azt gondolja, tud valamit, amit más nem, és ezt a tudást nem szabad elengedni.
De a könnyen jött pénz könnyen el is ment, és ezt nehéz úgy megélni, hogy az ember ne veszítse el a józan eszét. Nem értettem, miért történik ez velem, meggyűlöltem magam, mert elveszítettem a kontrollt önmagam felett, már csak egy-két hétre, legfeljebb egy-két hónapra tudtam leállni, én, aki valaha élsportoló voltam, nagy akaraterővel, kitartással – meséli Alex.
A fiatalember ötödik hete tiszta, és reméli, hogy jelenlegi menyasszonya és az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet addiktológiai osztályának munkatársai segítségével ez az állapot tartós is marad.
Alex egyike annak az évi harminc-negyven szerencsejáték-függőnek, akik önként vállalkoznak arra, hogy részt vesznek az OPAI nyolchetes Minnesota-programjában.
A Minnesota-modell egy Amerikából származó bentlakásos terápiás program, ami túlnyomórészt saját élményű, felépülésben lévő önkéntes és/vagy fizetett munkatársakat alkalmaz. Itt azonban, szemben az általános Minnesota-programokkal, a terápiát professzionális szakemberek – pszichiáterek, szakpszichológusok, addiktológiai konzultánsok – irányítják.
A részleg vezetője, Tremkó Mariann klinikai szakpszichológustól megtudjuk: a Minnesota-részlegen általában a sportfogadókat, a kaszinóba járókat, közülük is inkább a negyven év alattiakat kezelik, akik jellemzően férfiak.
A részleg ugyan 15 ágyas, de a nyolchetes programban részt vevők csak harmada-negyede szerencsejáték-függő, a többiek alkoholproblémával küzdenek, bár nem ritka az átfedés is a két halmaz között.
Mivel a szenvedélybetegségnek ez a formája gyökerében, eredetében, dinamikájában nem tér el más addikcióktól, ezért is lehet ugyanazzal a módszerrel és helyen kezelni – magyarázza Tremkó Mariann.
Tóth András, a részleg vezető pszichiátere ezt azzal egészíti ki, hogy minden függőség egy kóros viselkedésmintára vezethető vissza, arra, hogy a függő nem tudja normális úton kielégíteni valamilyen teljesen hétköznapi emberi vágyát (nem talál más módon megnyugvást vagy éppen izgalmat, képtelen oldani a feszültségét), hiányoznak a megküzdési stratégiái.
Csak itt a pótszer nem közvetlenül, hanem a cselekvés által közvetve hat az agyra, annak segítségével a játékos kiléphet ebből a világból, amíg játszik, addig csak a rulettasztal vagy a játékgép létezik, a problémák megszűnnek, éppúgy, mint az alkohol vagy a drog hatása alatt. A terápia abban segít, hogy a páciens legyen nyitott az új élmények befogadására, a világ egyéb dolgaira is az adott szer helyett.
– Nem lehet eléggé hangsúlyozni – húzza alá a pszichiáter –, hogy miként az alkoholizmus vagy a kábítószerezés, a kóros szerencsejáték-függőség is betegség, nem rossz szokás vagy akaratgyengeség. Ezt még néha az orvoskollégáknak is meg kell magyarázni, volt háziorvos, aki úgy utalt be hozzánk pácienst, hogy a diagnózisában az szerepelt: „úri huncutság”. Pedig a túlzásba vitt, kóros szerencsejáték a betegségek nemzetközi osztályozásában is önálló kóddal szereplő állapot.
Tremkó Mariann hozzáteszi: a nyolchetes programot átlagosan körülbelül a jelentkezők háromnegyede csinálja végig, és nagyjából hatvan százalékra tehető azok aránya, akik a terápiát követő egy évig józanok maradnak. Tóth András pedig azt hangsúlyozza, hogy a szenvedélybetegségekből nem lehet meggyógyulni. Akár egy cukorbetegnek, a függőknek is élethosszig gondozniuk kell a saját betegségüket.
A diabéteszeseknek állandóan ügyelniük kell a vércukorszintjükre, a szenvedélybetegeknek pedig a teljes absztinencia a felépülés egyedüli útja.
Alex története és a szakemberek is egyértelműen alátámasztják: a Szerencsejáték Zrt. hirdetéseiben, weboldalán szereplő figyelmeztetés, miszerint a túlzásba vitt szerencsejáték függőséget okozhat, nem üres beszéd.
Olyannyira nem, hogy a cég honlapján meg is találhatók mindazok a lehetőségek, amelyekkel a már segítségre szoruló szerencsejátékosok élhetnek.
Számuk pedig nem kevés: a társaság legfrissebb reprezentatív felmérése szerint Magyarországon a 15 évesnél idősebbek négy százaléka szerencsejáték-függő, 10 százalékuk pedig a függőség kapujának tekinthető mérsékelt rizikófaktorú kategóriába sorolható. Ez azt jelenti, hogy körülbelül négyszázezren nem tudnak meglenni szerencsejátékok nélkül, és ez majdnem további csaknem kilencszázezer embernek jelent még problémát.
A kutatás azt is kimutatta, hogy már a 15–17 év közötti fiataloknál is négy százalék a függők aránya, és a veszélyeztetetteké esetükben az átlagosnál is magasabb, 14 százalék.
A Szerencsejáték Zrt. immár negyedik alkalommal végezte el a szerencsejáték-függőséggel kapcsolatos vizsgálatot, és ez alapján egy emelkedő tendencia látszik: 2009-ben 1,2, 2012-ben 2,6, 2015-ben 1,3, 2018-ban pedig 4,3 százalék volt a függők aránya.
Az is egyértelmű, hogy a függők leginkább 30–49 év közötti férfiak, akik alapfokú végzettséggel rendelkeznek, leginkább községekben laknak, és rosszak az anyagi körülményeik. Jellemző még rájuk, hogy nagyobb arányban és gyakrabban élnek más, függőséget okozó élvezeti cikkel, legyen az legális vagy illegális (alkohol, dohány, nyugtatók, marihuána stb.).
A veszélyeztetettek vagy a már kóros játékfüggők absztinenciáját segíti a hivatalos önkorlátozó nyilatkozat, ami 2016 januárja óta tehető a Nemzeti Adó- és Vámhivatal formanyomtatványán.
Aki ezt kitölti, az tulajdonképpen a saját bejutását akadályozza meg a játékkaszinókba és kártyatermekbe, és nem tud regisztrálni az online kaszinók oldalain vagy ott kiköthet egy költési limitet. Az önkorlátozó nyilatkozat egy-, három- vagy ötéves időtartamra szól.
A Szerencsejáték Felügyelet tájékoztatása szerint 2016. január 1. és 2019. május 13. között 795 önkorlátozó nyilatkozatot vett át a hatóság, csak idén már 103-at, és a dokumentumok nagyrészt hosszú távú, tehát öt éve szóló önkéntes játékmegvonásról tanúskodnak. Önkorlátozásra az egyes játékszervezőknél is van lehetőség három, illetve hat hónapra, illetve egy vagy két évre, és ugyanaz a személy egy éven belül akár egymás után többször is nyilatkozhat.
A legtöbb, 2016 óta több mint 13 ezer nyilatkozatot a kaszinók bűvköréből szabadulni szándékozók tették, de a kártyatermektől is 271 alkalommal kérték rövidebb-hosszabb időre kitiltásukat játékosok. Mindemellett a bíróság is kiadhat korlátozó végzést: a játékosvédelmi nyilvántartásban ez év május 10-én több mint 15 ezer olyan ember neve szerepel, akiket a bíróság cselekvőképességüket teljesen vagy részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezett.
Forrás: https://magyarnemzet.hu/belfold/nem-uri-huncutsag-hanem-egy-sulyos-betegseg-a-jatekfuggoseg-6926921/
Balázs tizenéves kora óta küzd játékfüggőséggel, eközben milliós adósságokat halmozott fel. Szabolcs hat különböző hitelt vett fel, és volt, hogy vajas kenyéren élt egy hónapig, csakhogy legyen pénze játszani. A magyarok fele azt sem tudja, mi az a szerencsejáték-függőség, pedig komoly betegség, amely több mint százezer embert érint. Bemutatunk két egykori játékfüggőt, akik arról mesélnek, miért kezdtek el játszani, majd hogyan tudták abbahagyni. Mit kell tenni, ha felhív a behajtó? Visszaesésnek számít-e egy feladott lottószelvény?
Volt már olyan, hogy nyugtalanná vagy izgatottá vált, ha nem játszhatott szerencsejátékot? Próbálkozott már azzal, hogy a játék során elveszített pénzt újabb játékkal nyerje vissza? Kért már kölcsön pénzt játék miatt? Tagadta már le családtagja előtt, hogy pénzt veszített játékon?
Ezek sztenderd kérdések, arra szolgálnak, hogy az ember eldöntse magáról, oké-e, hogy heti rendszerességgel vesz kaparós sorsjegyet vagy ez már játékfüggőség. A kérdések megtalálhatóak a Szerencsejáték Zrt., illetve a Névtelen Szerencsejátékosok közösségének a weboldalán tucatnyi más tájékoztató anyaggal együtt.
Mégis, a Szerencsejáték Zrt. legutóbbi, 2015-ben végzett online felmérése szerint a magyarok nagy részének fogalma sincs arról, mi az a szerencsejáték-függőség. A lakosság egynegyede szerint a játékfüggőség egyáltalán nem súlyos gond, és a többség szerint is csak középsúlyos probléma. A magyarok közel fele pedig azt mondta, szerinte a játékfüggőség nem betegség, csupán egy rossz szokás.
Holott a játékfüggőség igenis betegség, ráadásul a legutóbbi felmérés szerint akár kétszázezer embert is érinthet Magyarországon. Előző cikkünkben bemutattuk, mely csoportok a legveszélyeztetettebbek, és hogy mely játékokkal érdemes vigyázni. Most ismerjék meg Balázs és Szabolcs történetét. Ők éveken keresztül küzdöttek a játékfüggőséggel, de ma már mindketten játékmentesek. Miért játszottak, és hogyan sikerült abbahagyniuk?
Mindig az utolsó fillérig nyomtam
“A rulett volt az én játékom” – mondta Balázs, amikor azt kértem tőle, emlékezzen vissza rá, hogyan került kapcsolatba a szerencsejátékkal. Az első kaszinós élményeit 19 éves korában szerezte, és sokáig azt hitte, akkor kezdődött a játékos pályafutása. Csak később, amikor elkezdett foglalkozni a függőségével, tudatosult benne, hogy már azelőtt is megesett vele, hogy pókeren eljátszotta a fizetését, sőt már fiatalkorában a vidámparkban sem tudta visszafogni magát.
A kaszinó főiskolás korában jött. Az elején még voltak kevésbé súlyos évek, később azonban teljesen belefeledkezett a játékba. Jó helyen dolgozott, sok pénzt keresett, ez azonban csak annyit jelentett, hogy sok pénzt tudott eljátszani.
“Mindig az utolsó fillérig nyomtam” – mondta. Non-stop kaszinókba járt, így még a záróra sem akadályozta. Ha nem volt nála elég készpénz, kiment a bankautomatához. Ha kellett, várt éjfélig, hogy újra tudjon pénzt felvenni. Ha ez sem volt elég, hazataxizott pénzért, majd vissza a kaszinóba. “Az első mélypont az volt, amikor a barátnőmet loptam meg, és beismertem neki. Ő szembesített azzal, hogy játékfüggő vagyok” – mondta Balázs.
Megnyerte egy ember többhavi fizetését
“Ha volt párezer forintom, azzal megpróbáltam egy tippmixet, ha húszezrem, akkor játékautomatát, ha ennél is több pénzem volt, akkor kaszinóba mentem, vagy online póker” – ezt már Szabolcs mesélte. Ő 14 évesen kezdte, persze akkor még nem kaszinókkal: a kocsmákban ultizott. Mindenkit megvert, és jó pénzt keresett vele. “Kialakult belőle az a tudat, hogy nekem van képességem nyerni, hogy én okosabb vagyok… Aztán egyszer egy játékautomatával megnyertem egy ember többhavi fizetését, és ez meg is pecsételte a sorsomat” – mondta.
Szabolcs nem akart senkinek sem rosszat, csak arra számított, hogy nyereményekből a saját lábára tud állni. Azt gondolta, hogy onnantól már mindig nyerni fog, de nem nyert. Egyre több pénzt veszített, majd kölcsönöket kért, eladott dolgokat. Végül megkárosította azt a céget is, ahol akkor dolgozott. “Életem egy csúcspontja lehetett volna az az időszak, ha azokat a pénzeket nem játszom el… de nem csak eljátszottam, még kölcsönöket is felvettem” – mondta tűnődve.
Csak egy játékos érti, milyen őrület játszani
A játékfüggő erős késztetést érez arra, hogy játsszon, nem tud ellenállni a játéknak, amiért hajlandó feláldozni az életének más, fontos részeit. Például a munkáját, a családját, a hobbiját – mondta Demetrovics Zsolt, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékéknek vezetője. Demetrovics szerint a játékfüggőre jellemző
Balázs és Szabolcs szerint nehéz megmagyarázni azt az érzést, amit játék közben éreznek. “Csak egy játékos érti, milyen őrület játszani” – mondták. Adrenalinról, izgalomról, a nyerés lehetőségéről szól. “Képzeld el, hogy az a pénz, ami a zsebedben volt, nincsen meg, és vissza kell nyerned, különben hiányérzeted van. Ez egy égető érzés… hogy valami nincs rendben” – próbálta körülírni a játék vonzását Szabolcs.
Ő mindig a jövőben élt. “Majd ha visszanyerem azt az összeget, ezzel hatalmaztam fel magam” – magyarázta. A további játékra és például arra, hogy a jövőbeni nagy nyeremény érdekében hiteleket vegyen fel. Majd még egy hitelt, majd még egyet. Amikor banki alkalmazott volt, akkor például saját magának intézte ezeket, végül összesen hat darab, fedezet nélküli hitele lett. “Azt mondtam magamnak, ez csak egy átmeneti anyagi probléma, de hát annyira átmeneti volt, hogy az én esetemben 14 évig tartott” – mondta.
Nem merte felvenni a telefont, hátha a behajtó
Végül, hat év különbséggel, de Balázs és Szabolcs is ugyanazt az utat választotta, amikor úgy döntöttek, változtatni akarnak. Balázs először pszichológushoz kezdett járni, de nem segített. “Három évet kellett még játszanom, mindent elvesztenem, a szüleim kitagadtak otthonról, na az volt a mélypont” – mondta. Tárcsázta a kórházat, bekerült egy terápiára, végül pedig a Gamblers Anonymous, azaz a Névtelen Szerencsejátékosok közösségénél kötött ki.
A közösség amerikai mintára alakult a 90-es években. Rendszeresen tartanak gyűléseket, főleg Budapesten, de némely nagyobb vidéki városban is, és egy 12 pontból álló felépülési programmal segítenek megfékezni a játékfüggőséget. Ennek az első pontja felismerni, hogy az ember tehetetlen a játékkal szemben, és az élete irányíthatatlanná vált.
“Életem első gyűlésén voltunk 8-an, egy születésnapot ünnepeltünk, egy társam harmadik éve nem játszott” – mondta Balázs. Ennyi idő játék nélkül akkor számára elképzelhetetlen volt. Szabolcs 2010-ben jutott el egy GH-gyűlésre. “Nekem az a tapasztalatom, hogy senkit nem lehet önmagától megmenteni, mindenkinek magának kell segítséget kérni” – mondta.
Fontos volt, hogy kialakuljon benne, az életéért ő a felelős, ebben pedig nagyok sokat segítettek neki a heti gyűlések. “Ott az lehetek, aki vagyok, elmondhatom, amit érzek, amit tettem, és nem azt mondják az emberek, hogy hogy lehetsz ilyen, hanem hogy velem is ez történt” – mondta. Olyan dolgokról tudott végre őszintén beszélni, hogy már nem merte felvenni a telefont, vagy átvenni a leveleit, mert attól félt, hogy pénzbehajtók keresik.
Egy szelvény lottó sem férhet bele
“Nem a legegyszerűbben kezelhető betegség” – mondta a játékfüggőségről Demetrovics Zsolt. De több lehetőség van kigyógyulni belőle, ebben a folyamatban pedig a pszichoterápiának, az önsegítésnek és az anonim játékos csoportoknak is nagy szerepük lehet. A visszaesés kockázata viszont a pszichológus szerint nagyon nagy. Az egészséges játék a kikapcsolódást szolgálja, a patológiás játék viszont szerinte olyan, mint az alkohol és a drog: a célja kilépni a valóságból, elzárkózni a problémák és a konfliktusok elől. Ezért is nagy a visszaesés lehetősége, és ezért van az, hogy egy függő képtelen csak a játék és a versengés kedvéért játszani. “A gyógyulás sem lineáris folyamat” – mondta Demetrovics. Sikerekből, részsikerekből és visszaesésekből áll, úja és újra.
Szabolcs szerint a gyűlések sem jelentették azonnal a játék feladását, sőt, évekig játszott még azután is, hogy elkezdett járni. Az elején csak napokat, hónapokat tudott játék nélkül tölteni, és mindig visszaesett. Viszont látott maga előtt olyan példaképeket, akiknek sikerült játékmentessé tenniük az életüket. Akkor már ilyen volt Balázs is.
“Csak a mai napra kell koncentrálni. Azt nem tudom megígérni, hogy soha többet nem játszom, de azt el tudom dönteni, hogy ma nem akarok játszani” – mondta. Amikor játszott, a napja felét a jövőben töltötte, arra gondolva, mi lesz majd, ha nyer, a napja másik felét pedig a múltban, hogy hol mit szúrt el. A közösségben azt tanulta meg, hogy a jelenben kell élnie, és ha aznap nem játszik, akkor másnap már tud úgy felkelni, hogy ne stresszelje az előző napi játék miatti lelkiismeret-fordulás. “Lényeg, hogy a mai nap fölött van hatalmam, hogy elmegyek-e játszani, és ezekből a napokból gyűlnek össze a hetek, a hónapok, az évek” – mondta.
Balázs ma már lassan 13 éve nem játszik szerencsejátékot. “Jól hangzik, ha azt mondom, hogy nem játszom évek óta, de igazából még ma is a mai nap a fontos” – magyarázta. Pedig egy alkalommal le is kellett nulláznia az évek számát. Ugyanis rájött, hogy nem elég, ha csak a kaszinót hagyja abba. “Az elején azt gondoltam, hogy a lottó belefér” – mondta. Majd egy évnek kellett eltelnie, mire rájött, hogy egy játékfüggőnek még az sem fér bele, hiszen ugyanolyan érzéseket ébreszt, mint a kaszinózás, hogy mi történik majd, ha megnyeri a nagy pénzt,
“Rég nem a játék a kérdés, az csak egy tünete a szenvedélybetegségemnek… hogy ki akarok elégíteni egy belső hiányt. Az én problémám a Balázs, hogy elfogadjam magamat úgy, ahogy vagyok, külsőleg, belsőleg, egzisztenciálisan, és ne egy álomvilágban éljek, hogy majd, ha megnyerem a lottót, akkor mi lesz” – mondta. Ezért végül arra jutott, hogy az ő életében semmilyen játék nem lehet, még promóciós játékok se, semmi olyan, ami nyereménnyel jár. Csak úgy lehet pénze, ha azt munkával keresi meg.
De miután felhagyott a játékkal, meg kellett küzdenie egy másik problémával is. “Baromi nehéz dolog azzal szembesülni, hogy felhalmoztam egy olyan adósságot, amelyet évekig kell törlesztenem” – mondta. Neki több mint tíz évbe telt, mire a végére jutott, furán is érezte magát, mikor minden hitelét maga mögött tudta. “25 évig úgy éltem az életemet, hogy mindig tartoztam valakinek, az első vidámparkozás óta. Ez egy új élmény, hogy pár éve már nem tartozom” – mondta.
Végre nem kell lemondani a kávézásról
Szabolcs hasonló utat járt be. “Elkezdtem felelősséget vállalni, szembe nézni magammal, hogy a helyzetért én vagyok a felelős, mert egész egyszerűen eljátszottam a pénzt” – mondta. Mindig kevés munkával akart sok pénzt keresni, számára többek között ezt jelentette a játék. Vagy egyfajta kényszercselekvést: játszott akkor, ha otthon nem mentek jól a dolgok, vagy ha a munkában volt problémája. A szerencsejátékosok közösségébe hét éve jár, de csak két éve játékmentes. “Volt egy visszaesésem, nem foglalkoztam magammal” – mondta. De visszajött belőle, azóta pedig rengeteg dolog megváltozott az életében.
“Régen nem voltak olyan dolgok, hogy csak úgy beülni egy kávézóba, mert megtehetem, hiszen nekem a pénz nem arra volt, hogy elköltsem, hanem egy lehetőség volt a játékra” – magyarázta. Nem költött kávéra, sőt, anno az első munkahelyén vajas kenyeret evett egy hónapig, hogy minél több pénze maradjon játszani. A munkahelyén mindig kamuznia kellett arról, hogy van az, hogy mindenkinél jobban keres, mégis a szüleinél lakik és busszal jár dolgozni. “Az életem minden területét megmérgezte” – mondta.
Szabolcs az utóbbi években már határozottan jól érzi magát. “Vannak nehézségek, de alapvetően az életemben jobb dolgok vannak, mint voltak” – mondta. Két éve játékmentes, gyűlésre pedig heti kétszer jár, és nincs olyan hét, hogy kihagyná. “ Most nem elkérek pénzt és eljátszom, hanem nem kérek és visszaadom” – mondta. Ő és Balázs is kifejezetten fontosnak nevezte, hogy próbáljanak segíteni más szenvedélybetegeken azzal, hogy átadják a tapasztalataikat. Ez egyébként az utolsó pont a Névtelen Szerencsejátékosok 12 pontos programjából: a lelki ébredést, a gyógyulási tapasztalatot más játékosoknak is át kell adni.
Forrás: https://abcug.hu/egy-jatefuggonek-a-lotto-sem-fer-bele/
Az emberi természethez szorosan hozzá tartozó tényezők az anyagi jólét utáni vágy, a játék izgalma, vagy a versengés. A szerencsejáték egy olyan műfaj, mely mindezeket ötvözi, a szórakozást célozza ugyan, de könnyen szenvedéllyé válhat. Becslések szerint a magyar lakosság több, mint egy százalékát, közel 130 ezer embert érint a szerencsejátékfüggőség. Ugyan a félkarú rablókba betiltásuk óta már nem botlunk bele minden sarki kocsmában, számtalan legális szerencsejáték elérhető a felnőtt lakosság számára. Kaszinók, pókertermek, lottó, sorsjegyek, sportfogadás.
Kezdetekkor néhány játék, alacsony tétek és a kontroll megtartása mellett nem okoz problémát, sőt általában a pozitív élmények vannak túlsúlyban. Nem is válik mindenkiből függő, de a játékosok egy részénél a rizikókészség, a játék gyakorisága, a játékidő növekedni kezd, amely adósságokhoz, szociális beszűküléshez vezethet. A játékfüggő számára a pénz csupán játékpénzzé válik, a játékot követően másnapossághoz hasonló tünetek léphetnek fel.
Hogyan alakul ki a függőség és hogyan látja mindezt, aki nap mint nap találkozik a problémával az éjszakában? A pókertermek világának kulisszái mögé pillanthatunk be interjúalanyunk szemüvegén keresztül, aki több, mint egy évtizede foglalkozik pókerszervezéssel egy vidéki teremben.
11 éve foglalkozol pókerszervezéssel, ez alatt az idő alatt sok mindent láthattál az éjszakában, kíváncsiak vagyunk a tapasztalataidra. Mennyien járnak ide, hogyan jellemeznéd a játékosokat?
A magyar jogszabályok szerint pókert csakis kártyateremben, vagy casinoban lehet játszani (hivatalosan). Ehhez regisztráció szükséges, ahol rögzítjük a játékos adatait (fényképpel), ezek után kap egy klubkártyát. Nálunk több, mint 5000 regisztrált játékos van, ebből nagyjából 300 fő törzsvendég, akik heti szinten többször jönnek játszani. 95%-ban férfiak járnak hozzánk játszani. A kevés hölgy vendég közül van olyan, aki a férjével (barátjával) jár le. Nekik ez a szórakozás. A legtöbben hobbiból, kikapcsolódás céljából játszanak. A játékosok 10%-a az, akinél azért látható, hogy problémás (függő) játékos, közülük van olyan is aki szerintem már súlyos függő lehet. Minden féle ember megfordul itt, 20 éves körüli a legfiatalabb 80 körül jár a legidősebb játékosunk.
Hogyan zajlik a játék?
Főleg Texas Holdem No Limit pókert játszanak nálunk, két játéktípusban: verseny és cash game. Egyszerű megkülönböztetni őket, a versenynél befizetsz egy összeget, és az létszámtól függően az első x helyezett nyeri meg, míg a cash game az izgalmasabb, ott amennyi pénzért szeretnél játszani, annyiért kapsz zsetont. Tehát szó szerint a pénzeddel játszol, nem puszta versenyzsetonokkal.
Versenyek eltarthatnak akár pár órától a 10-12 óráig is, és viszonylag kötött, hogy mennyi pénzt tudsz befektetni. Van egy nevezési díj, lehetséges újra vásárolni (rebuy), és egy bizonyos szint után plusz zseton vásárolni (add on). Ez az időszak általában 2 óra szokott lenni. Utána viszont nincs lehetőséged már pénzért zsetont venni, csakis a többiektől elnyerni. Ha elfogy a zsetonod, kiestél.
Készpénzes játék esetében (cash game) sokkal több az izgalom. A magyar kártyatermi szabályozás szerint egyszerre maximum 100.000 forintot válthatsz. Azonban ha ez elfogy, akkor ezt bármennyiszer megteheted. Tehát próbálták megkötni, leszabályozni, de mégsem sikerült… Ez kb. olyan, mintha a casinoban azt mondanák, hogy maximum ennyit bukhatsz el, de azt többször is megteheted. Hogy miért jó ez, még most sem értjük…
A játékosok egy közösség, vagy inkább ellenfelei egymásnak?
Verseny esetében a törzsjátékosok képesek közösségként játszani. Nem az összejátszására gondolok itt, hanem arra, hogy sokat megtudnak egymásról. Beszélgetnek, jól érzik magukat. Akad némi szolidaritás is persze. Cash asztalnál viszont nagyon ritka a barátság, a „nem hívunk egymásra”. Ez a játék a pénzről szól. Aki ideül, pénzt szeretne nyerni, nem kapcsolatokat építeni.
Mi vonzza az embereket a pókerasztalhoz?
A játékosok nagyobb részénél a szórakozás van előtérben. Sokan úgy fogják fel, mint egy hobbit. „Lejövök a terembe kicsit zsugázni.” Nyer, veszít, nem okoz különösebb problémát. Nem moziba, vagy cukrászdába mennek este, hanem azt a pénzt rászánják arra, hogy pókerezéssel kapcsolódjanak ki. Mivel nem indulnak el kimondottan nagy, vagy nagyobb nevezési díjú versenyen (maximum 1.000-10.000 Ft mondjuk), így életet megváltó pénzt sem nyernek. Az öröm megvan ilyenkor, de ahogy mondani szoktuk: minden megy tovább. Persze valahol mindenki fejében megvan a „nagy álom”, a nagy nyeremény, de legyünk reálisak: a pókerteremben a játékosok kb. 80%-a veszít. Legalábbis pénzt biztosan, élményt azért nyerhet ettől függetlenül is! A függő játékosoknál viszont sem a limit, sem a nyeremény nem szab határt. Képes az utolsó pénzén is benevezni egy versenyre, cash asztalnál pedig addig játszani, amíg van nála pénz.
Te honnan ismered fel, ha valaki függő?
A függő sokat kockáztat, és lényegesen rosszabbul viseli a vereséget, a vesztést. Képes szidni az osztót, a játékostársakat, a szerencséjét… mindenkit. A felelősséget hárítja, ahogy valószínűleg az életet többi területén is ezt teszi… Függő játékos szájából sosem hallottam még olyat, hogy „ezt most elrontottam”, vagy „rosszul játszottam”. Az ilyen pókeresek nem ismerik be, hogy rossz döntést hoztak! A „szerencse”, olyan dolog, amire minden felelősséget rá lehet tolni. Ha elvesztett, mindent, az azért történt, mert nem volt szerencséje! Apropó, tudod miért ilyen népszerű még a póker? Miért mennek vissza a bukó (függő) játékosok másnap is játszani? Egy jó sakkozó, vagy jó teniszező tízből tízszer megveri a nála lényegesen rosszabb partnerét. Pókernél azonban ez nem így van, ugyanis létezik a szerencsefaktor. Egy nagyon jó pókeres mondjuk tízből csak nyolcszor nyeri el az ellenfelét. Kétszer kisegíti a rosszat a szerencse. És mit gondol a nyolc esetben a rossz játékos? Hogy nem volt szerencsém! Majd legközelebb lesz, és jön másnap is!
Visszatérve a függőkre, a függőségre: aki függő játékos, nem tud leállni. Ha az elején sokat nyer (pénztárcájához, vagy a téthez képest sokat), akkor sem hagyja abba, játszik tovább. Addig játszik, amíg van nála pénz, sőt, még próbál kölcsön is kérni akár játékostársaitól. Minden leosztásban részt akar venni, úgy képzeld el, hogy indul a leosztás, és pl. szalad a mosdóból, és kiabál, hogy „kérek lapot!” – cash asztalnál ugyanis aki nem ül ott, őneki nem osztanak. Úgy érzi, nem hagyhat ki leosztás, mert abban lehet a nagy pénz. Képes indulatossá válni, már az apró dolgokra is ugrik. Pókerezés közben lehetséges alkoholt fogyasztani (bár a kimondottan ittas játékosokat nem engedjük játszani). Az alkoholfogyasztással együtt nő a kontrollvesztés is, függőknél meg pláne… Alap esetben is azt mondhatom, hogy 20% szól a játékról nekik, 80% az adrenalin, remegés. Meg kell, hogy legyen az izgalom.
Vannak időszakok, amikor többen jönnek játszani, ez mitől függ?
A média hatása nálunk is érezhető. Anno Korda Gyuri bácsi közvetítései hozták be a pókerlázat hazánkba, és most sincs másképp, ha valami nagyobb magyar eredmény születik. Nagyon jó példa erre Györgyi Krisztián esete, aki 5 Eurós selejtezőből bejutva nyert majdnem 60 millió forintnak megfelelő összeget. Az ilyen sztorik mindig megerősítik a „nagy álmot”, hogy kicsi pénzből, kicsi játékosként is ott tudsz lenni a nagyok között, és életet megváltoztató pénzt tudsz nyerni.
Szerinted a pókerezésből meg lehet élni?
Vannak profi játékosok, mostanság nagy divat is a póker. Minél jobb egy játékos annál jobban le tudja szűkíteni a szerencse faktort, de teljesen azért nem tudja kizárni. Az igazság az, hogy az emberek nagy része szórakozásból játszik, nem mindenki alkalmas arra, hogy profivá váljon. Nagyon ritka, aki ebből megél. Úgy mondanám, hogy csábító, de ritka és nehéz kenyér ez. Folyamatos tanulás mellett mentálisan is nagyon rendben kell lenni, erős érzelmi önkontrollal. Az igazán profiknak is nagyon nehéz kezelni ezt.
Sokszor említetted, hogy az emberek a „nagy álmot” dédelgetik, ez mit jelent pontosan?
Mindenki ezért kezdi el – még ha nem is vallja ezt így be. Nem csak a pénz, a győzelem utáni vágy hajtja őket. El sem tudják képzelni, hogy mit kezdenének a hirtelen jött pénzzel. (Jó példa erre a lottónyertesek teljes elszegényedése…)
Én úgy látom az osztók is dédelgetik ezt a nagy álmot. Eleve nehéz kezelni, hogy nagy pénzek forognak mellettük folyamatosan. Az osztó mindig képzettebb pókeres, vagy annak hiszi magát, az asztal másik oldaláról látja a játékosok hibáit, és könnyen úgy gondolkodhatja, hogy neki ez jobban menne, ezért beáll játszani. Általában ez nem jön össze, mert mint ahogy korábban mondtam, sok mindennek kell összeállnia, hogy valaki ebből nyereséggel tudjon kijönni. Az osztók közül sokan egyetem alatt kezdenek el ezzel foglalkozni, valamiért passziválják a tanulmányaikat és eljönnek az éjszakába dolgozni, mert pénzre van szükségük, vagy csak ki akarják próbálni magukat. Az éjszakában való munka azonban könnyen magával ránt. Az a tapasztalatom, hogy közülük alig folytatják az egyetemet, és ez elég szomorú.
A pókeresek más szerencsejátékot is játszanak?
Gyakori a sportfogadás, tippmix, sokszor póker közben is mennek a mérkőzések a kivetítőn. Sokan online is pókereznek, annak talán még nagyobb a kockázata, ha valaki nem tud kontrollt tartani, mert bankkártyával bármennyit el tud játszani. Vannak, oldalak ahol ugyan van napi limit, de sokaknál tényleg korlátlan a befizetési lehetőség.
Gondolom láttál nagy bukásokat, vannak történetek, amik nyomot hagytak benned?
Igen, a 11 év alatt sok mindent láttam, van, ami nagyon megérintett. Némelyik sztori olyan jellegzetes, felismerhető, hogy nem szeretném, ha leírnád. Akivel megtörtént, esetleg a családjának rosszul esne, ha olvasná. Konkrétumok nélkül mondom, hogy sajnos megesett, mikor egy játékos vesztett, és amikor távozott rossz érzésem volt (a legrosszabb), mely később be is igazolódott. A szerencsejáték függőség következtében hatalmas tartozások halmozódhatnak fel, ami kilátástalansághoz vezethet. Ebbe szerepet játszhat a póker is sajnos!
Ami még nagyon megmaradt bennem egy családapa, szintén gondjai voltak a játékkal. Az utolsó pénzét szerette volna megforgatni, hogy ajándékot vegyen a gyerekeinek. Ez az egész engem is megérintett, azt mondtam neki, ne játsszon, inkább adok hozzá egy tízest, nem kell megadni, vegyen ajándékot. Nem fogadta el. Amikor vesztett és ment kifelé… Na azt az arcot, sosem felejtem el.
Megkérdezték már, hogy miért hagyom, hogy játsszon, ha látom, hogy valaki függő és sejthető, hogy a családja megélhetését kockáztatja. Előfordult már olyan, hogy félrehívtam valakit, hogy lehet, hogy jobb, ha ma már nem vált. Alapvetően viszont itt mindenki felnőtt ember. Az ő döntése, az ő felelőssége, nem az enyém.
Köszönjük, hogy megosztottad velünk mindezt!
Forrás: https://velocigiraffe.blog.hu/2018/06/26/a_gyoztes_mitosza
1145 Budapest, Bácskai utca 60. 1/2 em. 1.
+36 80 49 69 69
+36 1 791 5144
Hétfőtől – Péntekig
09:00 – 17:00